Behajtó lettem fejezet
Vicky után elpattant bennem valami. Valamikor valamiért mindig elpattan valami. Hogy mi?
A rendőr felnyomott a motorháztetőre. Hátracsavarta a kezemet, kattant a bilincs. Mondott valamit, azonban semmit nem értettem belőle. Megragadta a kezemet, az ajtóhoz vonszolt, a fejemre tette a kezét, lefelé nyomott miközben betolt az ülésre.
Nem mindig vagyok ám kedves ember. Egyszer kétszer ültem a világtól elzárt helyen is. A sokadik alkalom pont akkor volt, amikor azt a hülye-gyereket lecsukták. Azt a kis nácit, aki azért zsorvált egyet a bíróságon, hogy milyen szar neki a sitten. Hogy miért csuktak le? Nézzük csak. Egyszer azért, mert nézeteltérésbe keveredtem a barátnőm férjével. Tényleg. Szerinte átléptem egy határt, pedig ő rontott be a lakásomba, amikor kinyitottam az ajtót.
Ennél az alkalomnál két hónapot kaptam egy törött orrért és csuklóért.
Az első ilyen alkalommal ismerkedtem meg Mikekal. Ültünk ott a nagy hideg helyiségben, és jobb nem lévén, egymást szórakoztattuk a magunk szőtte mesékkel. Én mindent elmondtam magamról, ő forró kásaként kerülgette a maga témáját. Mivel Mike már hat hónapja bent volt, hamarabb szabadult, mint én. A búcsú napján megadta a telefonszámát, keressem meg munka ügyben.
A városban kellett maradnom, mivel minden pénzem és életem Vickyvel együtt eltűnt. A mai napig nem tudom, miért nem mentem inkább tovább, viszont ez a tétova várakozás indított el engem egy új és sikeres karrier felé.
Jelentéktelen sugárútról nyíló még jelentéktelenebb utcában lévő, a környezetébe teljesen beleolvadó kávézóban találkoztunk. Ha nem mondja, hogy ide jöjjek, sosem találom meg a helyet. Társasház alagsorában, ahová nem lehet az utcáról bemenni, kizárólag a kapun keresztül, amennyiben tudod a kapunyitó kódot. Elmentem a folyosó végéig, ahogy Mike mondta, ott balra fordultam, találtam egy ajtót. Rajta egy tábla Hőcserélő központ. Lenyomtam a kilincset, kinyitottam az ajtót. Bent egy lépcső vezetett lefelé. A lépcső alján kisebb előtér két ajtóval. Emlékeztem, nekem a jelzés nélkülin kellett bemennem, a másikon egy sárga háromszögben felkiáltójel hirdette, véletlenül se nyisson be oda senki.
Már várt engem.
Leültem, jött a felszolgáló, kávét kértem, töltött és már ment is vissza a pulthoz. Rajtunk kívül még három vendég ült az asztaloknál. El sem merülhettem az igencsak impozáns kockás terítők világában, máris belevágott. Pedig kimondottan szívesen legeltettem volna egy kicsit a szememet a piros-zöld-szürke és fehér négyzetek váltakozásában. Minden asztalon más színben, és azt már csak a találka végén vettem észre, ezekben is rendszer van. Minden asztalt úgy terítettek meg, hogy a közvetlen mellette lévőkön ne legyen ugyanolyan színű.
– A meló egyszerű – Előredőlt, az asztalra könyökölt. – Vannak vállalkozók, akik pénzt helyeznek ki kockázatos befektetésekbe, vagy olyan embereknek folyósítanak kölcsönt, akik bizonyos tevékenység miatt a bankoktól nem kaphatnak hitelt. A feladatod az lenne, hogy felkeresd az ügyfeleket. Adategyeztetés, az esedékes havi törlesztőrészlet elhozása. Azért keresünk olyan alkalmazottakat, akik nem ijednek meg egykönnyen, mert néha előfordul, hogy egyesek könnyű prédának tekintik a munkatársainkat. Ez annyit tesz, a nálad lévő pénzre hajtanak. Tettünk már bizonyos óvintézkedéseket ez ügyben. Többek között egy szerződött pénzszállító megy veled minden címre. Kis kocsi ugyan, de páncélozott, a pénzt meg csak bedobni kell az oldalsó nyíláson. A kódot sem te, sem a sofőr nem ismeri, az ajtaját csakis a telephelyen tudják kinyitni.
Nem válaszoltam csak bólintottam, hogy értem és eddig semmi problémám a leendő munkakörülményekkel.
– Viszont néha adódnak gigszerek.
Talán ha két másodpercig hallgatott, a reakciómra volt kíváncsi. Ránéztem, nem szólaltam meg. Ezt elfogadásnak vette.
– Egy-két ügyfél néha félreértelmezi a szerződésben foglaltakat. Ilyenek többek közt a fizetési határidő, a törlesztőrészlet mértéke, a kamatok és egyebek. Ezért előfordulhat, hogy meg kell győzni őket, hogy tartsák be a szerződés rájuk eső részét. A megbízó hitelfolyósító intézetnek nincsenek erre vonatkozóan képzései, minden a munkatárs kreativitásán múlik. Az eredményességet persze jutalmazzák. Napi 3-4 cím, címenként ötszáz a fizetség.
Ennél a mondatnál óhatatlanul is felkaptam a fejemet. Eddig elmerültem a vendégek megfigyelésében, akik közül már az egyik távozott azóta. A másik kettő – más asztaloknál ültek – a reggeli utáni italával foglalatoskodott.
– Nem véletlen, hogy ekkora összeget fizetnek. Ez egy nagyon komoly meló, és a megbízók is szeretnék ha komolyan vennéd, az ügyfelek meg téged. Ezért adnék egy-két tippet, amit jó lenne ha megfogadnál.
És jöttek a tippek.
– Az öltözéked ne legyen feltűnő. Alap, hogy farmer és póló legyen rajtad. Ezek felett meg laza melegítő és kapucnis pulóver. Cipőt mindig a nagyáruházban vegyél, lehetőleg olyat, amelyiknek a legkevésbé mintás a talpa, és soha se a saját méretedben. Vagy nagyobb, vagy kisebb legyen. Mindig hordj magadnál kesztyűt. Ne szövetet. Lehetőleg a csuklódat is takarja. Legyen nálad mindig legalább két sporttáska. Az egyik, amiben a cuccokat hordod, a másik meg a cuccok mellett. Mindig legyen nálad gyújtó és gyufa. Az sem árt, ha valami jó kis kendőt is felveszel néha, ami jól takarja az arcodat, és olyan napszemüveg, amiben benti helyiségben is jól látsz. A hajad barna, az jó. Viszont a hossza nem megfelelő a munkához. Legyen átlagos, a divatnak megfelelő hosszúságú. Eddig minden érthető?
– Igen.
– Gyors felfogású vagy.
Ismét csak bólintottam. Ezzel egyszerre jeleztem, hogy jól esik a bók és hogy minden tiszta az eddig mondottakkal.
– Munkaeszközök. Már nem használunk boxert, sem baseball ütőt. Ezek már túl feltűnőek. A vipera is a múlté. Itt jön képbe a kreativitásod, amiben nem hiszem, hogy csalódnom kellene. Ahogy a világhoz állsz kisöcsém, tuti megtalálod a módját.
Hátradőlt, intett a pult mögött álló faszinak, az azonnal mozdult. Kávét töltött Mikenak, amint tele lett a pohár, felém fordult. Intettem, hogy töltsön nyugodtan. Amint befejezte, ismét lelépett. Eddigre már csak mi ketten maradtunk. Mike kortyolt a gőzölgő italból és folytatta.
– Kapcsolattartás. Kapsz majd pár igazolványt, amelyek a vásárlásoknál megteszik a maguk szolgálatát, hogy telefont tudj venni. Soha ne lépd túl a törvényi maximumot. Sőt, kettőnél többet egyszerre sose vegyél. Kapni fogsz minden meló előtt egy számot. A memóriád jó, nem lesz gond a megjegyzésével. A melónak amint vége, a telefont eltünteted. Hasonlóan a munkaruhához. A legbiztosabb mód a sav és a tűz. Nem vagy-vagy, mindkettő, érted? Előbb maratsz, utána égetsz.
– Oké, nem lesz gond.
– Kell még valami? – kérdezte.
– Előleg. Lakás, nagy bevásárlás és hasonlóak.
– A munkával nem lesz gond?
– Miért lenne? Ugyanolyan meló ez is, mint a többi. Valakinek el kell végeznie. Ha nem én, akkor más. Valaki mindig elvégzi a melót.
– Jól mondod.
Zsebemben kétezerrel léptem ki az utcára. Mielőtt elindultam, alaposan körbenéztem. Üres autók, pár lézengő, említésre sem méltó emberek. Látszólag mind ment a célja felé, azonban ennyi erővel lehettek volna rendőrök is, akik ezt a semmi kis helyet és az oda betévedőket figyeli meg. Számomra elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne legyenek képben a hatóságok előtt. Nem valami kis vidéki kis pályára tévedtem be, itt minden szervezett volt. Az utolsó emberig.
A szerző felemelkedése © Wágner Szilárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.