Magamról

Saját fotó
Szóval. Amióta az eszemet tudom, mindig is vonzottak a kitalált történetek. Gyerekként inkább a körülöttem élők szórakoztatására meséltem, Egy nap apám feltette a kérdést: Miért nem írom le őket?. Pontosan emlékszem, ezt a 11. születésnapomon kérdezte. Attól a naptól kezdve rendszeresen leírtam mindent, ami eszembe jutott. A sok megírt történetek a sok ide-oda utazgatás közben elvesztek, ahogyan az első számítógépen megírtak is. A szenvedély azonban megmaradt. Elkoptatott tucatnyi barátnőt, két feleséget, de a történetírást sosem hagyta abba. Eddig kizárólag álneveken engedtem publikálni a történeteimet. Viszont Újévi fogadalmamat megtartva, 2017-ben már saját nevemen teszem ezt, és elindulok a kezdő, névtelen írók rögös útján.

2017. december 12., kedd

A történetírásról - Donnie Yen után szabadon

A történetírásról - Donnie Yen után szabadon
"Hogy valaki magasan képzett író legyen, fontos, hogy elsajátítsa az alapokat, de képes legyen az önálló kreativitásra, sokoldalúságra és a különféle stílusok közötti váltásra."

"A legtöbb író arra összpontosít, hogy robot módjára a begyakorolt elemek sorozatát végezze, ahelyett, hogy a megtanult írástechnikákat improvizálva használnák egy történet megírásában."

„Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám, tökéletesítsd az alapokat és fedezd fel a történetírás más dimenzióit. Válassz ki egy stílust, de ne limitáld magad rá. Gazdagabb leszel. Mindig arra törekedj, hogy bármilyen helyzetben, bármilyen környezetben megálld a helyed, anélkül, hogy rá lennél utalva a tippekre vagy a merev szabályzatra.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.