A szerző felemelkedése - részlet egy soha el nem készülő regényből

*(a regény részletei nem kronologikus sorrendben jellenek meg a blogon)

Hogyan is működik egy szerző?

Felkel, általában korán reggel, azonban a reggel nem először, mivel sosem alszik rendesen, azonban a napsütés hatására, vagy mert megunja, elérkezik az a pillanat, amikor már nem látja értelmét a további alvásnak. Vagyis a próbálkozásnak, hogy ismét aludjon.
   A lába még nem éri a padlót, szőnyeget, papucsot, és a harmaduk kezében máris ott a staub és a gyújtó. Páran várnak egy-két slukkig, többségük azonban ilyenkorra rég a konyha felé van fél úton. Igen, eltalálta Kedves Olvasó, a fekete, energiát adó nedű reggeli ceremóniája következik. Ha lenne erről könyv, közel hasonlatos lenne a Tea szertartáshoz sokkal kevesebb featurerel tarkítva.

a képen Tom Waits

   Régebben, amíg a kis kotyogós telefröcskölte a fél tűzhelyet, a szerző cigijét hátrahagyva, hadd füstöljön a világba, elég az magától is, elsétált a napi sajtót összeszedni, ami vagy a bejárati ajtónál hevert a földön, vagy lent a postaládáknál, kertes ház esetén a kapura tűzve, esetleg Bodri által átolvasva. Amint a művelet sikeresen végrehajtódott, a kávé már várta. Kis kilöttyintés után a csészében, pohárban, bögrében ott gőzölgött. /Megjegyezném, manapság annyiban különbözik eme cselekményfolyamat, hogy az újságelőfizetés már nem dívik, ezért a szerző egy tapodtat sem mozdul a konyhából, hanem a baljában (azért baljában, mert jobbjában ott a cigarillos) tartott okoskodó telefonján nézi át az alvással töltött idő történéseit. Azonban ez a folyamat szintén változik, ha a képet tarkítja egy házi állat - macska képében -, netán gyermekes szülő, és még nő is a szerző. Nos, ebben az esetben semmi sem biztos azzal kapcsolatban, amit fentebb eddig írtam, mivelhogy gőzöm sincs, ők mit csinálnak reggel./

   Viszont most nem róluk van szó, hanem egy fiktív szerzőről, aki úgy él, ahogyan én megírom. Ott tartottunk, hogy okoskodó telefonján nézi át a nap történéseit. Azonban ott sem elsőként a hírportálok által írt kamukat, hanem az ismerősök bejegyzéseit követi nyomon a közösségi portálokon.
   A hajdani időkben az újságok közt nem kizárólag a friss reggeli lapok szerepeltek, hanem az előző nap délutáni és esti lapjai is. Persze ezek a kor haladtával eltűntek, hiszen a digitalizálódó világban az eseményeket az internetes híroldalak tudták szinte percre pontosan ropogósan az olvasó arcába tolni.
   A napi szösszeneteken való átkelést követően a még szűkült pupillák hadakoznak a fénnyel, mivel minden jól tájékozott szerző tudja, a fény negatívan hat a melatonin termelésre. És minden szerző legjobban nem írni szeret, hanem aludni. Miután ezt a harcot rendre elveszti, kissé unottan, vagy épp felspanolva (attól függően, hogy a lefekvés és ébredés között hány új like érkezett a posztjaihoz) nekilát a történetének. Aminél vagy egy újabb fejezettel bővül a sztori, vagy pusztán pár soros, ritka esetben oldalas jegyzet készül. Azután ez így megy, mire ráébred, a reggeli elmaradt.
   Egye fene! – mondja. Feláll, kisétál a konyhában, ahol automatice a kotyogóért nyúl, újabb kávét odatéve. Felnyitja a hűtőt, nézi, nézi, mi az, ami passzol a kávéhoz. Húsleves: nyem! Tiramisu: nyem! Sajtos-tejfölös tészta: nyem. Hűtő becsuk, szekrény kinyit. Piskóta, keksz elfogyott. A zabpehely is, csak a gyerek cukrozott, vitaminozott gabonapelyhe maradt.
   Ez sem rossz – kijelentéssel magához veszi az egész zacskót.
   Kávé lerotyogott, pohár még az asztalon, Jó lesz még az – megállapítás mellett már tele is töltődött a forró itallal. Imigyen felszerelkezve visszatér a tett színhelyére, hogy ott folytassa a Facebook oldalak és idővonal nézegetését, ahol az előbb abbahagyta. De lehet ez a Pinterest is, végtére mindegy mi az, csak legyen indok, amiért nem halad. Hátteret kutat, ez a kifogás ilyenkor. Nem elcseszi az időt, hanem háttérkutatást végez. Na ja, mert a fagyi receptnek, meg a kiadó szobáknak a nyaraláshoz oly sok köze van a háttérhez. Amúgy ja, mert hát erről is lehet történetet írni. Lásd ezt a példát, amint beengedlek egy szerző reggelébe, ami már inkább délután.
   A legrosszabb, ami egy szerzővel történhet, hogy miközben pötyög – most mindegy, hogy a sztorit vagy kommenthuszárkodik – néha belekortyol a kávéba, azonban a pohár valamikor, valaki által (nem, a szerző váltig fogja állítani, nem ő volt) kiürült. Ennél rosszabb vajmi kevésbé történhetne vele.
   És itt az este, a hőn áhított, unalmas sorozatokkal tarkított este. Nem tehet jobbat, mint mihamarabb elalszik, és végre leteszi a kezében lévő okosokodó telefont, nem követi tovább oldala szárnyalását, sem az újabb like-okat, megosztásokat. Alszik. Álmodik.
 

Kedves Látogatóink!

Köszönjük, hogy részt vettek a szerzők egy napját bemutató ismeretterjesztő körutunkon. Most, hogy már kicsit jobban ismerik, mi is zajlik egy-egy szupcsi történet megalkotása közben, láthatják, a szerzők élete kihívásokkal teli, amelyek leküzdése nélkül nem részesülhetnénk az olvasás örömében.

További szép napot Önöknek!

Látogassanak el máskor is a kedvenc szerzőikhez!

Annyit kérnénk, ne mindenféle finomsággal etessék őket, hanem pozitív kommentekkel. Az nem hizlal, azonban történeteikre és írástempójukra jótékony hatással bír.